Bodrog ártér kenutúra:

2001-ben az első évadnyitó kenutúránk rendhagyó módon nem a szokásos bemelegítő dunai egynapos volt, hanem talán az egyik legszebb hazai ártéri vizitúra. A Bodrog ártér egy igazi tiszavirág életű túraprogram, kenukkal csak május első felében lehet végigjárni, de aki már járt ott ilyenkor az tudja, hogy a látvány megéri! A nádasban csendesen kanyargó sekély víz, a felszínén ringó vizinövények, a csónakból látható-hallható madárvilág olyan nyugalmat sugároz, amely igazi hétvégi kikapcsolódást jelent minden városinak. Hogy két teljes napot tölthessünk vízen, már péntek este elutaztunk Tokajba vonattal, ahol az Unio Kemping faházaiban várt minket szállás. A 1/2 9-es érkezés után még lehetőségünk volt felfedezni a városka péntek esti életét. Másnap a kempingben elköltött reggeli után hajóra szálltunk és némi evezés árán bejutottunk az ártér világába. A szokásos vizitúrás ebéddel megszakított egész napos tekergés után Zalkodon kötöttünk ki, ahol új túravezetőnk, Anita bográcsos vacsorával várt minket, és a helyi iskolában kaptunk tornatermi szállást. Bár a szállásunk teljesen megfelelő volt, ez az éjszaka mégsem volt éppen nyugodalmas, mert a bemelegítés nélküli egész napos lapátolás megtette áldásosnak nem nevezhető hatását. Úgy húzta a görcs mindkét karomat, hogy álmomban is folyt a könny a szememből a fájdalomtól, pláne ha óvatlanul megmozdultam fektemben. Reggelre aztán került izomlazító kenőcs és reggeli után ismét vízre szálltunk, hogy ezúttal Olaszliszka felé vegyük az irányt. A lapátolás intenzitása aznap már kissé alábbhagyott, sőt, összekapaszkodva csorgással is többször próbálkoztunk. Korábbi bodrogi kenuzásaink emlékére előadtuk a klub kenus indulóját is, amelyet énekelni a „Kiültek a vénasszonyok” dallamára lehet, minden sorvégi szót ismételve (szövegét ld. alább). A csorágs és pihenés dacára is jó időben eljutottunk végcélunkhoz, Bodrogkeresztúrra. A hajókat itt adtuk vissza Anitának, aki busszal kivitetett minket az állomásra, ahonnan vonattal jutottunk haza Pestre.

KENUS KLUBINDULÓ

1. Beültek a túrások a kenuba,
betették a cuccokat az aljába,
kényelmesen megágyaztak maguknak,
szabad folyást engedve a haboknak.

2. Legfontosabb felszerelés a naptej,
le ne égjen kezünk, hátunk és a fej.
Gumicsizma, esőkabát ne kelljen,
süssön a nap, s feltétlenül felkeljen.

3. Mindenkinek van egy saját lapátja,
arra szolgál, hogy a vízbe bemártsa.
Száraz lapát jelenti a győzelmet,
egész úton megússzuk a gyötrelmet.

4. Táborhelyre megérkezve kiszállunk,
kikötjük a hajókat és felmászunk.
Sátrat verünk és megkezdjük a főzést,
utána a megérdemelt ejtőzést.

5. Rendes motor jól megy, hogyha benzint kap,
ám a hajót szilva hajtja minden nap.
Sörözgetünk, dinnyét eszünk hagymával,
lecsússzon a szalonna is lekvárral.

6. A jó kenus eljön minden túrára,
Mosolyogva részt vesz minden mókában.
Fotózik és előhívja időre,
Kész kell legyen palacsinta sütésre.