Históriás ének Váralja visszafoglalásáról

Históriám történt - miről énekek szólnak-
Kettőezer-hármas évében az Úrnak.
Kurucz idők ugyan elmúltak már régen,
rebellis vér folyt még magyarok erében.

Fel vitézek, fel, mindahány lovára!
Reszkessen a labancz, a pipogya, gyáva!
Mienk lesz eleink összes magyar vára,
így lépénk dicső őseink nyomába.

Esett a hó, szakadt, befödte a tájat,
magyarok serege a hidegben fázott.
Elértek sokára Güssingnek várához,
kedvüket szegte ez további portyához.

Dúlt hadak hazába megtértek estére,
csárdába betértek jó tál dödöllére.
Estebédjük ették heves indulattal,
emelték poharuk értő mozdulattal.

Töltöttek Váralján még két napot bárha,
- úttalan utakon bolyongva hiába
csábította őket Fraknó kincsestára –
nem lett övék egy se kevély osztrák vára.

Így esett, hogy magyarok várurak nem lettek,
harmadnap múltával szépen hazamentek.
Megelégelték az vitéz kurucságot,
EU-ba szavazták kis Magyarországot.