Mozi: - Ifjúság

Paolo Sorrentino ismét Fellinit idéző, lenyűgöző filmmel jelentkezik. Svájcban járunk, annak is a déli részén, és egy Alpok-beli luxusszálloda és annak festői környéke szolgál helyszínként. Egy Alpok-beli luxusszálloda szolgáltatja a díszletet, itt pihen a már nyugdíjba vonult, világhírű zeneszerző és karmester, Fred (a kétszeres Oscar-díjas Sir Michael Caine) és legjobb barátja, a filmrendező Mick (Harvey Keitel). Fred kíváncsisággal szemléli a hotel többi vendégét, valamint a fiatal és ambiciózus írókat, akikkel Mick együtt dolgozik egy forgatókönyvön. Ide érkezik Fred lánya, Lena (az Oscar-díjas Rachel Weisz), aki egy nehéz szakításon van túl, egy fiatal amerikai színész, aki egy új szerepre készül egy NÉMET filmben, egy kövér híresség – Maradona hasonmása -, akinek Karl Marx van a hátára tetoválva, itt lakik a házaspár, akik sosem szólnak egymáshoz, és itt vonul fel és alá a bögyös és cseppet sem szégyenlős Miss Universe. És nem utolsósorban ide érkezik II. Erzsébet brit királynő megbízottja is. Saját zenei karrierjét lezártnak tekinti, ám a legmagasabb szinten szeretnék, hogy még egyszer vezényeljen: magától II. Erzsébet brit királynőtől kap meghívót, hogy lépjen fel Philip herceg születésnapján. A meghívást rögtön elutasítja, de nagy a csábítás, hiszen cserébe lovaggá ütnék, és királyi család állhatatosnak bizonyul .. Az Ifjúság tulajdonképpen nem felvezetésből, bonyodalomból, fordulatokból vagy konfliktusokból áll össze, hanem csodás képekből. Sorrentino megmutatja, miként készülnek a napra és kezdik meg a munkát a hotel alkalmazottai, láthatjuk a wellnesst, mint átmeneti létformát, a kulturált esti szórakozást és a fakultatív programokat, ahogy mondani szokás. Vannak következetesen végigvitt vonalak – Fred kapcsolata lányával és Mick alakuló filmterve -, és van rengeteg olyan rész, ami egyrészt a hangulatot építi fel, másrészt így vagy úgy az alkotásról, a művészetről és a szépségről szól. Azoknak ajánljuk, akik szeretik a SZÉP filmeket: az Ifjúság csodásan néz ki a vásznon. Az első képkockától elkapja a nézőt a hangulata és magával ragadja, a végén pedig hihetetlen érzéseket szakíto fel! Nagyon mély dráma, humorral és minden erőlködés nélkül. A film erőssége emellett persze Michael Caine és Harvey Keitel párosa. Játékuk egyszerűen zseniális, de hát ők mindig ilyenek, életbölcsességük minden jeleneten átsüt, és Sorrentino hagyja őket játszani!