A túlélő árnyéka - Az El Kazovszkij-élet/mű
El Kazovszkij (1948-2008) a késő XX. század és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművésze volt. Festőként, performerként, díszlettervezőként és - ma már tudjuk - költőként is hatalmas életművet hagyott hátra, amelynek roppant elevenségét és mélységeit a kortársak is azonnal fölismerték. A Magyar Nemzeti Galéria mintegy 400 művet bemutató kiállítása arra vállalkozik, hogy művészettörténetileg pontosabb képet rajzoljon mindarról, amit El Kazovszkij fájdalmasan korai halálával örökül hagyott.
A kiállítás egymástól markánsan elkülönülő szekciókból tevődik össze, amelyek El Kazovszkijt és művészetét egy-egy karakteres metszetben villantják fel.
A művésznek erős hajlama volt bizonyos tárgyak, emberek, műalkotások fetisizálására. Bemutatnak néhány híres klasszikust - festményt, szobrot, filmrészletet -, amelyekért El Kazovszkij is rajongott, valamint kiállítanak néhány olyan ruhadarabot és testékszert, amelyeknek viseléséhez élete végéig ragaszkodott. A fétistárgyak állítása, kultusza és ledöntése a művész festményeinek, installációinak és híres performanszaink központi témája volt.
El Kazovszkij zaklatott, szenvedélyes művei a vágyat uralom és alávetettség, erőszak és szenvedés, szadizmus és mazochizmus folyamatos váltógazdálkodásaként tartják életben. A színek, terek, méretek, formák intenzív és szenvedélyes ellenpontozása révén a festő roppant erővel képes a nézőt képei mágneses vonzáskörébe vonni és világa feltárulásának élő szemtanújává tenni.
A kiállítás egyik szenzációja a több mint harminc éven át űzött ünnepi játékai, Dzsan-panoptikumok monumentális színpadának és jelmezegyüttesének bemutatása - az élő fétisekkel folytatott önsebző performanszoknak egykor ő maga volt a főszereplője. El Kazovszkij és eleven modelljei távollétére korabeli videófelvételek és az egykori résztvevőkkel rögzített videointerjúk emlékeztetnek, de folyamatosan vetítjük Éri-Kovács Andrásnak az utolsó előadásról készült többkamerás televíziós felvételét is.
A gyermekkortól meghatározó jelentőségű identitáskeresés ténye magyarázza El Kazovszkij képi művészetének egyetlen jól azonosítható forrása a hibrid testekkel operáló szürrealizmus hatása korai munkáin nem tagadható. Mélyre ható családi és kulturális gyökereit, a nyelvhez, a klasszikus orosz irodalomhoz és kultúrához való kötődését szintén külön szekcióban láthatjuk
Noha lényegében független az eddigiektől, nem kerülhető meg El Kazovszkij indulásának egykori avantgárd kontextusa, a 70-80-as évek hazai underground ellenkultúrája sem. Idetartozik korai eredetű, de egy életen át őrzött vonzódása bizonyos szubverzív szubkultúrákhoz, mint például a camp ízlés vagy a punk világa.
Végezetül egy provokatívan "white cube"-nak elkeresztelt önálló szekcióban irányítják a figyelmet El Kazovszkij festészetére.
Kurátorok: Jerger Krisztina, Rényi András, Százados László
